Bodnár-Kökény Krisztina vagyok.
Végzettségem szerint közgazdász, mérlegképes könyvelő, tb és bérügyintéző, és óvodapedagógus, jelenleg közgazdásztanár mester hallgató. Világ életemben segítő pozíciókban dolgoztam, afféle tündérkeresztanyaként. Ezt egyik ügyfelem ragaszotta rám. A Spirit of Solution ennek a tündérkeresztanyaságnak az angol megfelelője az én olvasatomban. Vallom, hogy mindenre meg tudjuk találni a megfelelő megoldást, csak kitartóan kell azt keresni. A kitartásommal, illetve a szorgalmammal sosem volt baj, így hiszem, hogy jó nyomozóként tényleg mindenki számára meg tudom találni a megfelelő megoldást. Az ügyfeleimnek mindig elmondom “emberi nyelven” is a jogszabályok értelmezését, s mindig az ő igényüket, kérésüket helyezem előtérbe. Számomra az a legfontosabb, hogy egy egyéni vállalkozó biztonságban legyen az adó és jogszabályok között, s neki csak a saját tevékenységére kelljen koncentrálni. Nyelviskola és tréning központ tulajdonosként pontosan tudom, hogy mennyire fontosak azok a kifejezések, hogy üzleti terv, cash flow, likviditás, marketing, SEO….így teljes körű tanácsot tudok nyújtani kezdő vállalkozóknak is.
S hogy miért szeretnék közgazdásztanár lenni?
Én alapvetően egy elemző, megoldást kereső, gyakorlatias ember vagyok, rendszerekben gondolkozom. Viszont (szerintem az énekesi vénám miatt) soha nem tudtam száraz anyagokat bemagolni, alapvetően nem vagyok képes a magolásra. Tanulni úgy tudok, hogy ha megértem a dolgokat. Egyetemista voltam, és a statisztika II. tantárggyal rendkívül nehéz volt a viszonyunk. A csoportomban amúgy is én voltam a kakukktojás, aki humán gimnáziumból, óvodapedagógus diplomával a kezében beiratkozott egy gazdasági szakra. (Soha előtte nem tanultam sem közgazdaságtant, sem számvitelt.) Az összes létező fórumot kiolvastam az interneten, mire sikerült a saját nyelvemre lefordítanom a tárgyat, sikerült megértenem a feladatokat, s sikeresen átmentem a vizsgán. Ekkor fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy valószínűleg nem csak én szeretnék gazdasági ismereteket tanulni, viszont nem vagyunk egyformák, és nem mindannyian értjük meg ugyanúgy. Megért bennem az az elhatározás, hogy én oktatni szeretnék (gyakorlatilag visszakanyarodtam az eredeti végzettségemhez – csak más korosztályhoz). Meg szeretném mutatni a gyerekeknek és felnőtteknek is, hogy a közgazdaságtan, a pénzügy, a számvitel, de még a statisztika sem ördögtől való, az egész életünket körbe veszi, csak nem mindig látjuk. Ezért döntöttem a közgazdásztanári pálya mellett.
Nagyon fontosnak tartom egy pedagógus esetében az értő figyelmet. Számomra egy pedagógus minta, aki példát mutat, mindennel. Cégvezetőként is azt várom el a velem együtt dolgozó tanároktól, hogy egy biztonságos környezetet teremtsenek az óráikon, ahol a hallgatók bármikor feltehetik a kérdéseiket, ahol szabad és kell is hibázni, ahol a hallgatók megmutathatják egyéni sajátosságaikat.
Közgazdásztanárként a saját óráimat is így tervezem megvalósítani. Számomra elsősorban az ember, a hallgató, a diák a fontos, legyen az gyerek, vagy már felnőtt. Vallom azt, hogy pedagógusként nemcsak az anyag elsajátításában kell segítenünk a hallgatóinknak, de meg is kell őket hallgatnunk. Számtalanszor hallottam már a nyelviskolában tanulóktól, főleg leginkább felnőttektől, hogy azért szeretnek hozzánk járni, mert itt nemcsak az adott nyelvet tanulják meg, de az oktató néha a pszichológusuk is. Természetesen, nem szeretném a pszichológiát, mint tudományt elbagatellizálni, az egyik legfontosabb tudományágként tekintek rá. Tehát olyan pedagógusként képzelem el magam, aki a megtanulandó, megértendő anyag átadása mellett segíti, támogatja, és motiválja a hallgatóit az előre haladásukban.